Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kis herceg (részlet)

 

- „Jó napot! - mondta a róka.

  - Jó napot!- felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

  - Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.

  - Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.

- Csinosnak csinos vagy...

  - Én vagyok a róka - mondta a róka.

  - Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg.

- Olyan szomorú vagyok...

  - Nem játszhatom veled - mondta a róka.

- Nem vagyok megszelídítve.

  - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg.

Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

  - Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?

  - Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

  - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?

  - Nem - mondta a kis herceg.  - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

  - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka.

- Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni

  - Kapcsolatokat teremteni?

  - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

  - Kezdem érteni - mondta a kis herceg.”

 

http://www.civishir.hu/upload/news/24/legendak_sora_szuletett_a_halalarol_20100627150220.jpg

 

 

- „A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.  - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

  - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

  - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

  - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

  - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... Másnap visszajött a kis herceg.

  - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...”


/Antoine de Saint-Exupéry/