Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok I.

 

Farsangról
buso2.jpg.ashx.jpgA farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál)

A farsanghétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. További elnevezései: húshagyóhétfő, böjtelőhétfő.

A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.

A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete. Az ezt követő nap a torkos csütörtök

 

Jézus születése
jezus_szuletese.jpgKrisztus világra jöttének pontos dátuma a mai napig vitatott. Évszázadokon keresztül január hatodika volt a hivatalos dátum, és csak a IV. században pápai döntésre tették át december 25-re. A téli Solstitium (napforduló) évezredeken keresztül a napistenek és a földre küldött megváltók születésnapjaként szerepelt a különböző közel-keleti, mediterrán és egyes észak-afrikai vallásokban. Egyiptomban például három és fél ezer évvel ezelőtt a fény istene és a világ megváltója címet viselő Hórusz isten számára rendezett születésnapi ünnepségek éjfélkor, a december 25-re virradó éjszaka első percétől kezdődtek. A gyertyafényes vallási szertartásokat ünnepi lakoma és általános vigasság követte, amelyhez az emberek az idő múlásával is rendületlenül ragaszkodtak.

Érzelmeiben és hangulatában a Karácsony a nyugati civilizációk legnépszerűbb ünnepe. A különböző keresztény felekezetek számára Krisztus születésnapjaként, vagyis az Ige földre szállásaként, és közvetve az anyaság dicsőítéseként a legkedveltebb egyházi ünnep, ugyanakkor az egyre szekularizálódó huszadik században a nem hívők számára, de más vallásúak szemében is a szeretet, meghittség és béke szimbóluma.

December 24-én este szerte a nagyvilágban összejönnek a családok, rokonok, sokszor közeli barátok is gyertyagyújtásra és ajándékozásra, a templomokban pedig a jól ismert, de mégis minden alkalommal új varázzsal hódító karácsonyi történet felidézésére: „Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, az egész földkerekséget írják össze, . . .”

Jézus születésének történetét az Újtestamentumból ismerjük. Az elbeszélés körvonalai és szereplői azok számára sem ismeretlenek, akik különben nem jártasak a keresztény mitológiában, mivel a gyermek születése hosszú évszázadok során egyetemes kultúránk számos alkotóművészét és előadóját ihlette meg. A születéslegendák ismertebb változata fény és pompa helyett kietlen, barlangszerű istállóba vezeti az olvasót, és aranyozott bölcső helyett durván ácsolt jászolba fekteti Izrael új királyát. A születés-misztérium nem szerepelt a legkorábbi (i. u. 70 körüli) Márknak tulajdonított evangéliumban, ami a Biblia-szakértőket arra a következtetésre juttatta, hogy csak később alakult ki, és épült be a Jézusról szóló írások közé.

Jézus születése

Az isteni Gyermek születése után nyolcadnapra kapta a Jézus nevét. Mikor pedig a kis Jézus 40 napos lett, Mária Józseffel együtt fölvitte őt a templomba, hogy a törvény rendelése szerint bemutassák s fölajánlják az Úrnak. A templomba jött ekkor egy istenfélő öregember: Simeon, aki igen vágyakozott a Megváltó után, és akinek a Szentlélek kijelentette, hogy amíg az Úr Fölkentjét meg nem látta, addig meg nem hal. És íme, Simeon a karjaira vette a kis Jézust s örvendezve, mondotta:
- Már most, Uram, bocsásd el a Te szolgádat békességben, mert szemeim meglátták az Üdvözítőt.

Midőn a kis jézus született, egy ragyogó fényes csillag jelent meg az égen. Messze földön, amerről a nap fölkél, élt három bölcs király. Mikor ezek meglátták a csillagot, mindjárt tudták, hogy megszületett a Megváltó. Mert már régi jövendölés volt az, hogy ha a Megváltó születik, egy fényes csillag fog feltűnni az égen. A három bölcs tehát útnak indult, hogy fölkeressék a kis Jézust. Arra mentek, amerre a csillag volt. Addig mentek, míg Jeruzsálembe, a zsidóknak fővárosába érkeztek, melyben Heródes, a zsidók királya lakott. A bölcsek így kérdezősködtek:
- Hol van a zsidóknak most született királya? Mikor Heródes ezt meghallotta, nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy Jézus az ő országában lesz király (pedig Jézus az Isten országának királya). De Heródes sem tudta, hogy hol született a Megváltó. Azért rögtön összehívta a papokat és írástudókat és megkérdezte őket. Ezek elővették a Szentírást, és azt olvasták benne, hogy a Megváltó Betlehemben születik.
Heródes ekkor magához hívatta a bölcseket és így szólt hozzájuk: - Menjetek Betlehembe, és ha megtaláltátok a gyermeket, üzenjétek meg, hogy én is elmenjek őt imádni. A gonosz Heródes azonban hazudott, mert ő nem imádni, hanem megölni akarta a kis Jézust. A három bölcs elindult Betlehem felé. Midőn odaérkeztek, a csillag éppen a szent család lakóhelye fölött ragyogott. Bementek, és csakugyan ott találták a kis Jézust édesanyja ölében. Leborultak tehát, átadták ajándékaikat (tömjént, aranyat és mirhát) és imádták az isteni Gyermeket.

Múltak a napok, és Heródes várva-várta, mikor jönnek már vissza a bölcsek. De azok nem jöttek, mert az Úristen álmukban megparancsolta nekik, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. ők tehát más úton mentek haza.

Mikor végre a gonosz Heródesnek elfogyott a türelme, katonákat küldött Betlehembe, hogy öljenek meg minden fiút, aki még nem kétéves. Azt gondolta, hogy köztük lesz a Jézuska is. A katonák csakugyan meg is ölték a szegény, kis ártatlanokat. De a kis Jézus nem volt közöttük, mert Józsefnek már előbb egy angyal jelent meg álmában és így szólt:
- Kelj föl! Vedd a Gyermeket és Anyját és fuss velük Egyiptomba.

József rögtön engedelmeskedett, és a szent család Egyiptomba menekült.

Heródes halála után Jézus és szülei megint visszajöttek, de nem Betlehembe, hanem Názáretbe. Názáretben a kis Jézus csöndesen elvonulva élt szüleivel. Szelíd, kedves és jó gyermek volt; engedelmes és jámbor magaviseletével példát adott a város többi gyermekeinek, és mindenki nagyon szerette őt.

 

Luca nap
luca_sz__k.jpgA sötétség kora lehanyatlik - ma van Luca napja

”Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” A 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete.
A keresztény vallásban tisztelt szent Lucia mellett élt hazánkban egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák.

A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik.
A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban.
Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be.
De régen a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt e napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték.)
Ehhez a naphoz az ország minden részében sok-sok hagyomány, babona társul. Nógrád megye falvaiban is különböző hiedelmek maradtak fönn még a mai napig is:

Mihálygerge: december 13-án nem volt szabad fonni, kenyeret sütni, lúgozni.

Ipoytarnóc: ott azt tartották, hogy csak a Luca nevűeknek nem szabad fonni, minden egyéb munka végezhető.

E napon kezdték faragni a Luca-székét, melyet karácsonyra kellett elkészíteni, úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehetett rajta elvégezni. Innen ered: ”Sokáig készül, mint a Luca széke.”

Karácsony este aztán elvitték a templomba, éjféli misére, készítője ráállva megláthatta kik a falu boszorkányait.
E napon a fonóban mulatságot is tartottak, ott volt a falu fiatalsága; ettek-ittak, mulattak. sötétedéskor fehér lepedőben, kormos arccal mentek a fiúk a lányokat riogatni. A lányok előszeretettel jósoltak: például az egri „tréfás jóslással” amely során a gombócba papírdarabot gyúrtak, melyre egy-egy fiú nevet írtak. A gombócot kifőzték, amelyik legelőbb jött a víz tetejére, azt kimerték, s megnézték milyen nevű lesz a férjük.
A kisfiúk „lucázni” jártak, házakhoz betérve tréfás köszöntőket mondtak, amelyért diót, almát vagy néhány fillért kaptak. Dejtáron például a következőt:

Lucát jöttem köszönteni,
adjanak egy kicsit hörpinteni,
vagy egy pohár pálinkát,
vagy egy pohár borocskát,
mind a kettőt meginnám.
Tyúkok, ludak tojjanak,
malacos legyen a disznójuk,
borjas legyen a tehén.
Amennyi szekér széna, szalma,
annyi legyen a lányuk kérője.

 

Október 6. - Aradi Vértanúk
aradi_vertanuk.jpgAradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848–49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki. Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként, mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn adta meg magát az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra. Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette.

Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta.
 A 13-ak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe.
 Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt.
 A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey került az utolsó helyre, aki miután már nem volt kitől elbúcsúznia, Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki. Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
 3. Kiss Ernő, tábornok,
 4. Schweidel József, tábornok, Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
 6. Török Ignác, tábornok,
 7. Lahner György, tábornok,
 8. Knezić Károly, tábornok,
 9. Nagysándor József, tábornok,
 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
 11. Aulich Lajos, tábornok,
 12. Damjanich János, tábornok,
 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok,

batthanyi_kivegzese.jpgUgyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt.
Batthyány a kötél általi halál megaláztatást elkerülendő öngyilkosságot kísérelt meg a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel. Ezt a néhány méteres közelségben levő őrök jelenlétében úgy kísérelte meg, hogy fejére pokrócot húzva, egyetlen jajszó nélkül először saját szívébe szúrt, majd felvágta karján és nyakán az ütőeret.
Ám tettét észrevették, sebeit bekötözték. Ezeket a gróf letépte, így végül a félholt ember kezeit összekötözték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta. (Akkoriban ehhez még egy hercegtől is komoly bátorság kellett.) Kivégzése helyén áll ma a Batthyány-örökmécses.
Aradon a katonai elit kivégzése már augusztus 22-én elkezdődött, amikor felakasztották Ormai Norbert ezredest. Később, október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest (őt emlegetik néha a 14. aradi vértanúként). Lenkey János tábornokot azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott; ő néhány hónappal később az aradi kazamatában halt meg.

Alább közölt összeállításunkból megtudhatják, kivégzésük elött mivel búcsúztak az aradiak hazájuktól és a forradalomtól.

 Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

 Damjanich János: Legyöztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

 Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélöszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Öt szolgáltam.

 Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

 Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

 Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

 Dessewffy Arisztid: Tegnap hösök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

 Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hössé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

 Kiss Ernö: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicsö szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernö: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.


Legyünk hűek hitükhöz!  Áldozatuk ne legyen hiábavaló!

 

Szent Mihály nap
szentmihaly.jpgFõangyal, illetve arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Az egyház oltalmazója, küzdelmeinek átfogója.
Õsi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, fõleg, ha a pogányság ellen a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívõ keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából.
A haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti õket a másvilágra. Õ teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait.
Mihály tehát az Utolsó Ítélet arkangyala. Hol a világítélõ Krisztus társaságában, hol pedig önállóan, két kezében karddal és mérleggel jelenik meg a középkori templomaink kapubejárata fölött, vagy bent a diadalíveken.
Torockó népe szakrális szemlélete szerint a halál és temetés Szent Mihály gondviselésében inkább menyegzõ, mint fekete gyász.
A halottnak õsi szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a võfélye, õ kéri ki és viszi a menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzore, Urának örömébe.

Az õ oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik. Tápai szólás szerint aki meghalt, azt mögrúgta a Szent Mihály lova.
Az eszköz és kifejezés egyébként országszerte ismeretes. A természetben, az idõjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az õsi napéjegyenloség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. "Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár." Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkoztet.
Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idõ hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fû gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet".
A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás. A nap a gazdasági évnek is nevezetes õszi fordulója.
Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentos ünnepe volt.
A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegõdnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek.
A szegõdtetés, a "váltakozás" napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek. Errõl a cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg is:

 

 

 

Húsvéti szimbólumok
3.jpgA barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást. A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk". A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb.
 Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi. Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott. A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni. Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt. A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal "írták" a héjra, melyet festés után lekapartak. Lehetett a szöveg név, üzenet, esetleg a keresztény jelképek valamelyike. A minták ismerői tojásfestéssel foglalkozó asszonyok voltak, akiktől a lányok megvásárolták azokat.
Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A nálunk leggyakrabban használt minták geometrikusak. A tojást hosszanti vonalakkal két, majd négy mezőre osztották. A hosszanti vonalak számának növelésével 16 mezős osztás is van, de igen ritkán. Ezt a művészetet rámázásnak nevezik. Az így kialakított, majdnem háromszögletű mezők alkotják a geometrikus vagy virágdíszítés kereteit. Néha az osztóvonalakon is díszítenek. A díszítmények lehetnek: tulipános, fenyőágas, rózsás, almás, stb. A díszített tojás neve hímes tojás, s magát az eljárást tojáshímzésnek nevezik. Különböző tojásgyűjtő népszokások vannak, melyek célja, hogy a legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. Egyik ilyen játék például a Kecskemét környékén ismert tojásütés, tojáskoccintás. Ketten egymással szemben állva a tojásokat egyre erősebben összeütögetik, s az nyer, akié épen marad. Másik játék a tojással való labdázás. Úgy tartották, hogy aki a feléje dobott tojást elejti, még egy esztendeig nem leli meg a párját. Romániában a látogatók vitték a gazdának a tojást, megütögették vele, s közben köszöntést mondtak: "Krisztus feltámadott." Voltak azonban különleges felhasználásai is a tojásnak. Igen sok helyen szerepeltek a tojások, mint szerencsét hozó amulettek. A görögök azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották. Német hiedelem szerint, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.
Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.  A tojás, a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadó Krisztust is jelképezi, amellett, hogy a termékenység ősi jelképe is. A téli időszak utáni első tojások éppen húsvét idejére estek, valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki. Közel egy évezredes szokás, hogy húsvétvasárnap reggelén a hívők fehér kendőbe egy tányért kötnek, melyre sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát helyeznek. A mise végeztével a pap megszenteli a csomagot, majd hazatérve az ünnepi asztalnál minden családtag kap egy kis szeletet a templomot járt ételből. Népesebb családoknál előfordul, hogy hártyavékony szeletekre kell a tojást vágni, és az igazán hagyománytisztelők nem sajnálják a fáradságot, hogy a távollevő családtagnak is elküldjék a részét.

 

Locsolkodás
husvet.jpgA locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. Ez a főleg vidéken elterjed szokás ősi termékenységvarázsló rítusból ered. Régebbi időkben a fiatal legények csapatokban járták a falvakat, és vízzel alaposan meglocsolták a leányzókat. A lányok hálából, hogy nem maradtak szárazak, hímes tojásokat osztogattak nekik.
Persze a húsvéti locsolóversek sem maradhattak el, népköltészetünk gazdag tárházát kínálja a különböző rigmusoknak. Később ez a szokás is modernizálódott, a fiúk nem csapatokban mentek a lányokhoz, és előkerültek a kölnisüvegek is. A lányok pedig megvendégelték őket, és a locsolókat fáradozásaikért aprópénzzel is megjutalmazták.

 

A Húsvétról
husvet_sm.jpgKözeleg a húsvét, és ennek a szent ünnepnek a megünneplésére lelkileg fel kell készülnünk. A
keresztény templomokban ilyenkor csütörtökön az utolsó vacsorára, pénteken Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk, vasárnap pedig a feltámadását ünnepeljük. Gyülekezetenként eltér az emlékezés módja, de a lényeg ugyanaz: a megváltásra való visszaemlékezés.
Krisztus áldozata egyszeri, megmásíthatatlan, örökkévaló áldozat. Krisztus előtt az isteni törvények be nem tartása miatt a bűn a büntetéssel együtt nehezedett az emberiségre, és Isten haragja joggal érte utol a föld minden lakóját.

A húsvéti feltámadás miatt gyűlik össze minden keresztény ember minden héten vasárnap, hogy dicséreteket énekeljen, tanuljon, hálát adjon Istennek, megemlékezve a megváltásról, a szabadításról, a halál legyőzéséről.
Emlékezzünk erre mi is, nem csak húsvétkor, hanem minden vasárnap! A húsvét és a vasárnap Isten Bárányáról szól, az emberré lett Isten önként vállalt áldozatáról! Megismerve Isten irgalmát, adjunk hálát és könyörögjünk együtt ismét a szabadulásért, Krisztusra tekintve, hogy ne vesszünk el, bocsássa meg bűneinket, és megmaradjon nemzetünk!

 

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
csomor_spring_bud_1000.jpgMárcius 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar nevét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, onnan kapta, hogy a gyümölcsfákat ekkor oltották és ekkor végezték a szemzést. A néphit szerint ugyanis ezen a napon fogadta méhébe Szűz Mária Jézust, másfelől ekkor indul meg igazán a mezők növényeinek növekedése. A beoltott fát nem volt szabad letörni vagy levágni, mert vér folyt volna belőle.
Szegeden a méhkaptárak elé gallyat állítottak, hogy a méhek több mézet adjanak. A pásztorok ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének azt a pillanatát, amikortól a fű sarjadni kezd. Úgy mondják: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt növekedésre”.
A halászok szerint ezen a napon veti föl magát a hal a vízből. Gyümölcsoltó hozza vissza a télen más vidékre költözött énekesmadarakat. E hagyományok sora mind a tavasz, az élet megindulására utal. Máig élő hagyomány, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezerszer elimádkozza az „Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes…” kezdetű imádságot, annak teljesül jó célért esdő kívánsága.
Az idekapcsolódó időjárásjóslások közül a legérdekesebb a következő: bizonyos falvakban ezen a napon a békákat figyelik, megszólalnak-e. Ugyanis a hangoskodó békák azt jelzik, hogy ezen időponttól kezdve még negyven napig hideg lesz.