Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jeles napok II.

 

Tanácsköztársaság 90 éve
tanacskoztarsasag.jpgValamikor Forradalmi Ifjúsági Napok keretében ünnepeltük a március 15 - április 4-ig tartó "ünnepkört", aminek egyik máig vitatott és manapság nem oly ünnepelt darabja a Tanácsköztársaság (I. köztársaság) kikiáltásának évfordulója március 21.


Csonka-Magyarország ellen kellettek a kommunisták
1919. március 21-én kiáltották ki a Tanácsköztársaságot. A bizarr történelmi helyzettel azóta sem tudott mit kezdeni egyetlen kurzus sem. A magyar kommün tett egy kísérletet a határok kedvezőbb megállapítására, most elsősorban erre emlékezünk.

Emlékezzünk: Az első judeo-bolsevik horrordiktatúra – 90 év távlatából
„A bolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele van gyűlölködéssel. Mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő… Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy… Aki nem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni a másén. És gyilkosságokkal csinál helyet magának a világban. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat, és milyen zászló alatt vonul fel az utcákon. Végeredményben egy és ugyanaz. Homo bestialis. Állatember.”
(Czegei Wass Albert)

 

József Napja
2.jpg
A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"

 

Ki volt Szent Patrik
St_patrik.jpg
Az írek minden évben március 17-én emlékeznek meg kedves védőszentjükről, a legenda szerint ugyanis a katolikus hit terjesztője ezen a tavaszi napon hunyt el. Az ünnep ma már az egész világon népszerű: ilyenkor a helyi ír kocsmákban zöldbe öltözött vendégek ropják hajnalig, és közben jófajta ír sört fogyasztanak. A Szent Patrik-nap egyik jellegzetes szimbóluma a háromlevelű lóhere: a férfi állítólag e növény segítségével magyarázta el a híveknek a Szentháromságot

 

Március 15-ről
marcius.jpgAz 1848-49-es, forradalom és szabadságharc megítélése a magyar átlagpolgárok között egyértelműen pozitív, ez egyrészt a baloldali „forradalombarát” történelemszemlélet, másrészt a magyar nacionalista hagyomány öröksége, amely a magyarság „forradalmaiból” szabadságharcaiból kezdve a Budai Nagy Antal vezette felkeléssel, a Dózsa-féle parasztfelkelésen át, a Bocskai és Rákóczi valamint a 49-es szabadságharcig egy láncot alkotott, amely lánc a magyarság pozitív forradalmi hagyománya.”Csak” a jobboldal egyes szűk elitista körei „merik” megkérdőjelezni, megtagadni ezen forradalmi hagyomány pozitív voltát, vagy ennek az úgynevezett hagyománynak a létét.


Az 1848-as forradalom, nacionalista forradalom volt, amely illeszkedett az akkor Európán végigsöprő, felforgató eseményekhez. A nacionalizmus akkor még szélsőbaloldali eszme volt, amely eszme „túlélte” a szabadságharc leverését, és amely eszme a Kiegyezés után sovinizmusként született újjá, s így lett az egyik legfőbb oka trianoni tragédiánknak.

Március 15-e bekerült a magyarság „kanonizált” ünnepei közzé. Az éppen regnáló hatalom megünnepli, papírízű beszédekkel, közhelyekkel: szabadság, forradalom, nemzetiszínű giccsel. Az a hatalom ünnepel amely a forradalmárok mai utódait legszívesebben börtönbe zárná, az a hatalom amely felosztotta magát kormányra és ellenzékre és amely a nemzetiszínű giccs paravánja mögött a magyarság kiirtásán „munkálkodik” végrehajtva ezzel globalista uraik parancsát.

Sárrétinfo

 

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára
lkommunizmusaldozataiemlekmu.jpg
Évtizedünk elején jelent meg, magyarul is, a kommunizmus fekete könyve. Megjelenésekor kisebb vihart kavart, de azóta hatása elhanyagolható, bár hatására kapcsolódott össze a kommunizmus és a százmillió halott fogalma.

Százmillió halott, és ez még nem a „végeredmény”, mert a kommunizmus csak számunkra a múlt, a kubaiaknak, a kínaiaknak, vietnámiaknak, vagy az észak – koreaiaknak a jelen.
A 2008-as olimpiai játékokat Pekingben rendezték meg a „világ” aszisztálása mellett, miközben a mai napig százezreket, milliókat tartanak fogva börtönökben, büntetőtáborokban, s alig néhány hónappal korábban fojtották vérbe a tibetiek újabb szabadságküzdelmét.
A fejlett világ, az emberi jogok bajnokai ugyanúgy hagyják cserben a tibetieket, mint ahogy minket hagytak 1956-ban.
S mi is ugyanúgy áruljuk el ötvenhatot és a kommunizmus áldozatait minden nap. Ma egy átlagos fiatal tudja ki az a Győzike, de azt nem ki Mansfeld Péter, nem tudja hogy alig néhány évtizede százezreket űztek el az országból, tettek tönkre lelkileg, egzisztenciálisan, kínoztak meg, sokakat egy életre nyomorékká téve.
Szinte semmit sem tudnak a „népbírósági" perekről, amelyek során nemzetünk elitjét írtották ki, az AVH-s kínzókamrákról, a recski „munkatáborról” a GULAG-ra hurcolt százezrekről, a kivégzett gyerekekről.
S honnan is tudnának? Hisz szüleik voltak a „legvidámabb barakk” generáció, a médiából? az iskolából? A ilyen helyeken fontosabbnak tartják a sosem volt tragédiákra való emlékezést, mint a magyarság múltját, sorstragédiáit.


A kivégzettek családjával kifizetették a töltények árát, azokét a töltényekét amelyek elvették az apjuk vagy a testvérük életét. Ilyen cinikus és embertelen volt az a rendszer, amely azt hirdette „legfőbb érték az ember.”

A rendszerváltásnak hazudott hatalomátmentés után a gazdasági és a politikai „elit” új életet kezdett immár a kapitalizmus keretein belül, de nem csak az „elit”, az ateista párttitkárok buzgó hívőkké lettek a templomok első padsoraiban, az osztályharcot hirdető szakszervezeti titkárok pedig jól menő vállalkozókká.

Legnagyobb árulásunk, hogy elmaradt az elszámoltatás a gyilkosoké és a segítőiké egyaránt, és sok esetben még a megnevezésük is.
Az áldozatok meg kaptak egy emléknapot.

Lekvár Zsolt - Sárrétinfo

 

Hamvazószerda
light2.jpg
A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos böjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. Hamvazószerdán szentelt hamut hintettek a hívők fejére, homlokára, az alábbi mondattal: „Emlékezzél meg ember arról, hogy porból vagy és porrá leszel, a porba visszatérsz.” II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.

 

Mátyás napja
Mátyás napja. Azt tartják, ha hideg az idő, Mátyás feltöri a jeget, ha viszont nem talál, akkor csinál. Azaz hirtelen időjárás változást vártak ettől a naptól. Egyes vidékeken azt tartják a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz.

A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.

 

Farsang
buso2.jpg

Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz "carneval" helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
Maga a szó német eredetű, "faseln" jelentése fecsegni.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a 'carneval' szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is.
Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve. A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás.
Velencében már István napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang. Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak illetve karneválnak.
A farsang hazája Itália, a római birodalom Saturnália ünnepei. Ma a leghíresebb a Velencei karnevál, misztikus maszkjaival idegenforgalmi látványosság. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban, s ezzel fejezik be a farsang ünnepét.

 

Bálint-napi hagyományok
valentin_nap.jpg

A babonák legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy találják, hódítsák és tartsák meg életük remélt párját. Például, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha már megvolt a jelölt, olyan almát kellett fogyasztaniuk, aminek kilenc magja van. Amennyiben megették a gyümölcsöt, magvait pedig beleszórták a kiválasztott férfi zsebébe, a szerelem szinte biztosnak tűnt. Amennyiben ezek a praktikák nem voltak sikeresek, fel kellett venni a hóból a kiszemelt férfiú lábnyomát, amit aztán el kellett ásni a küszöb alá, így az azt átlépő fiatalember még abban az évben biztosan megkérte a hajadon leányzó kezét. Persze azt már a lánynak kellett elérnie, hogy a legény átlépje azt a bizonyos küszöböt. Vélhetően a Bálint-nap szerelmi hagyományai a néphitben római eredetűek, és a Lupercaliához kötődhetnek. Igaz, ezt az ősi pásztorünnepet nem február 14-én, hanem 15-én tartották, és termékenységi rítusok kapcsolódtak hozzá. Később ezt a napot Szent Valentin orvos és ókeresztény püspök gyógyításával és halálával hozták összefüggésbe, aki hitéért 269-ben vértanúhalált halt. Mindenesetre Gelasius pápa rendelte el 496-ban, hogy attól kezdve Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék.

 

Szent Balázs

szent balazs Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes.
 Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt. Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.